Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend Magyarországi Nagypriorátusa
Magyarország 4031 Debrecen, Derék u, 96. 6/18.

A Magyar Nagypriorátus, szerves része a Lovagrendnek, mert alapítója a
Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrendnek
 és az első bejegyzett Nagypriorátusa.

Működési formája: alapítvány, non profit szervezet.

Bejegyzésének időpontja: 2006. augusztus 3.

A Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend név és a jelképek védettek.
A védjegy tulajdonosa lovag vitéz Kovács Tamás GCStG Zászlósúr, akinek szellemi termékei, hozzájárulását adta a Magyarországon bejegyzett

Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrendnek

és a Magyar Nagypriorátusnak, ezek használatához.

A magyarországi Nagypriorátus pénzügyeit 6 tagú kuratórium felügyeli.

Előzmények:

A rendszerváltás után, hazatelepült az addig emigrációban lévő Lovagrend, néhány bátor Lovagnak köszönhetően.

A lovagiasság szellemében indult munka azonban, belső torzsalkodás miatt, rövidesen a Rend kettészakadásához vezetett.

Egyik ága, a ma is nagyszerűen dolgozó Visegrádi székhelyű Szent György Lovagrend.

A másik ág, a Dunamenti Magyar Nemzetőrség égisze alatt dolgozott tovább.
A Magyarországi Magisztrátus megalakítása után, 1999. november 10-én levélben fordultak Lovagrendek Nemzetközi Tanácsának Konzuljához, Dr. vitéz Karaszy-Kulin János vezérőrnagy Úrhoz, támogatást és segítséget kérve.

Dr. v. Karaszy-Kulin János vezérőrnagy Úr közbenjárásának köszönhetően, a Lovagrendek Nemzetközi Tanácsának vezetője August von Hochenstaufen herceg, engedélyezte csatlakozásunkat, azzal a megkötéssel, hogy a Lovagrendet Dr. v. Karaszy-Kulin János vezérőrnagy Úr, mint a Lovagrend Nagymestere képviselje.

Nagymester Úr Magyarország Nagypriorjának lovag vitéz Keller György Urat nevezte ki, aki 2006. április 1-ig vezette Magyarországon a Nagypriorátust. Betegségére hivatkozva, a debreceni lovagavatáson visszavonult.

Nagymester Úr, ekkor nevezte ki Magyarország Nagypriorjának Dr.dáma vitéz Vértes Zsuzsanna dr.lovag vitéz Kovácsné lovagdámát.

2006. április 1. Debrecen

Néhányan, akik nem értettek egyet Nagymester Úr döntésével, a Szent György Lovagrend nevének és a jelképek levédetésével, újabb rendi szakadást idéztek elő, 2006. júniusában, megtiltva számunkra a név és jelképek használatát.

Azon lovagok és dámák, akik a lovagi esküt, melyet avatásuk alkalmából tettek, komolyan vették, valamint Nagymester Úr avatott lovaggá, hűségesek maradtak Dr. v. Karaszy-Kulin Nagymester Úrhoz.

Ezért, minden összeütközés és harc elkerülése érdekében, mely csak idő és energiapazarlás lett volna, visszatértünk a Rend régi nevéhez:

Szent György Vitézei Lovagrend.

Lovagtestvérünk, lovag vitéz Kovács Tamás GCStG Zászlósúr, megtervezte az új jelképeket, melyekkel visszatértünk az eredeti Károly Róbert által is használt, Anjou liliomos és hétszer vágott vörös-ezüst mezőt tartalmazó címerpajzshoz.

Tanulva az előzőekből, levédette a Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend nevet és a saját tervezésű jelképeket.

Így 2006. augusztus 3. napján bejegyzésre került Magyarországon, és a világon elsőként,a magyar törvények legmesszemenőbb figyelembe vételével, a Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend, mely, mint Jótékonysági alapítvány végzi munkáját. Minden Nagypriorátus, ehhez a bejegyzett Lovagrendhez csatlakozott a későbbiekben.

A Zászlósúr, természetesen, hozzájárult a Dr. Karaszy-Kulin János Nagymester Úr által vezetett Lovagrend számára, a név és jelképek használatához, a Nagymester úr élete végéig.

Nagymester Úr sajnálatos és hirtelen halála után, az engedélyt csakis és kizárólag a dr. dáma vitéz Vértes Zsuzsanna dr. lovag vitéz Kovácsné Nagymester által vezetett Lovagrendnek  és e Lovagrend Nagypriorátusai számára engedélyezte ezek használatát.

Nem járul hozzá, hogy a Nagymester Úr írásos végakaratát figyelmen kívül hagyó, szakadár- csoportosulás is használja.

Minden Magyarországon bejegyeztetett és a Szent György nevet viselő Lovagrend, a Károly Róbert király által alapított lovagrendet tartja ősi kiindulásának.

Ez nagyszerű, mert az eredeti Alapító okiratban foglaltak örök érvényűek. A jó szándék és a segíteni akarás, az elesettek támogatása, a baráti társaságok legfőbb alapértékei, a magyar történelem megismerése, a lovagi kultúra terjesztése mellett. Ebben a karitatív munkában sok lovag és dáma munkájára van szükség.